Jövő január 1-jétől a pénztárgéphasználatra kötelezett kereskedőknek biztosítaniuk kell az elektronikus fizetés lehetőségét, és annak folyamatos rendelkezésre állását. Cikkünkben összefoglaljuk, mely adóalanyokra vonatkozik ez a rendelkezés, és milyen formában tehetnek eleget ennek a kötelezettségnek.
A kereskedelemről szóló törvény (2005. évi CLXIV. törvény) 5. paragrafusának 5/F pontja értelmében 2021. január 1-jétől a pénztárgépekről szóló rendelet (48/2013. NGM-rendelet) szerinti kereskedők kötelesek biztosítani a fogyasztó számára az elektronikus fizetés lehetőségét és annak folyamatos rendelkezésre állását. A törvény indoklása szerint a világban zajló folyamatok rámutattak, hogy az elektronikus fizetések iránti igény folyamatosan növekszik, azok létjogosultsága megkérdőjelezhetetlen. Így a már online pénztárgéppel rendelkezőknek kötelező lesz bármilyen formában, de elektronikus fizetési lehetőséget biztosítaniuk vevőik számára. Fontos egyben az is, hogy ez elérhető és rendelkezésre álló legyen, azaz a vevő döntése alapján bármikor élhessen ezzel.
Mielőtt rátérnénk, hogy milyen lehetőségeket rejt a „bármilyen formában” biztosítható elektronikus fizetés, lássuk azon kereskedelmi köröket, ahol ez kötelező!
A pénztárgépről szóló rendelet szerint nyugtaadási kötelezettségüket kizárólag pénztárgéppel teljesíthetik az adóalanyok az 48/2013. NGM-rendelet 1. mellékletben meghatározott tevékenységük során:
- a gyógyszertárak,
- a 2009. október 15. napján hatályos TEÁOR ’08
- a 45.20 szerinti gépjármű-javítási, karbantartási,
- a 45.32 szerinti gépjárműalkatrész-kiskereskedelmi,
- a 45.40 szerinti motorkerékpár, -alkatrész kereskedelmi, javítási,
- a 47.1-47.7 és 47.91 szerinti kiskereskedelmi,
- 49.32 szerinti taxis személyszállítási,
- az 56.1 és 56.3 szerinti vendéglátási (kivéve a mozgó szolgáltatásnyújtási),
- az 55.1-55.3 szerinti szálláshely-szolgáltatási (kivéve a falusi szálláshely-szolgáltatási),
- 66.12 szerinti értékpapír-, árutőzsdei ügynöki tevékenységből kizárólag a pénzváltási,
- a 77.1-77.2 és 77.33 szerinti kölcsönzési,
- 86.10 szerinti fekvőbeteg-ellátási tevékenységből kizárólag plasztikai sebészeti,
- 93.29 szerinti m.n.s. egyéb szórakoztatási, szabadidős tevékenységből kizárólag táncteremi, diszkó működtetési,
- a 95.1-95.2 szerinti javítási,
- 96.01 szerinti textil, szőrme mosási, tisztítási tevékenységből kizárólag mindenfajta ruházat (beleértve a szőrmét) és textil géppel, kézzel mosási és vegytisztítási, vasalási,
- 96.04 szerinti fizikai közérzetet javító szolgáltatási, és
- 93.13 szerinti testedzési szolgáltatási
tevékenységet folytató valamennyi adóalany, üzlet, mozgóbolt, kivéve:
- ba) a betétdíjas göngyöleget visszaváltó üzlet,
- bb) a csomagküldő kereskedelem, kivéve annak nyílt árusítást végző üzlete, bemutatóterme,
- bc) az ipari – kivéve élelmiszeripari – tevékenységet folytató egyéni vállalkozó, ha termelő és értékesítő tevékenységét ugyanabban a helyiségben folytatja,
- bd) a termelői borkimérés,
- be) az utazási iroda, utazási ügynökség, turisztikai szolgáltató iroda utazási szolgáltatásai tekintetében,
- c) a 2009. október 15. napján hatályos TEÁOR ’08 46.2-46.7 szerinti nagykereskedelmi tevékenységet folytató adóalanyok, üzletek, a kiskereskedelmi értékesítésük tekintetében.
Elektronikus fizetési lehetőségek (a felsorolás példálózó jellegű)
1) Bankkártyaterminálok kártyás fizetéshez
A legelterjedtebbek a bankkártyás fizetéshez szükséges POS terminálok, amelyeket már bankoktól függetlenül lehet beszerezni. Azonban azoknak, akiknek kevés ügyfelük van, jobban utána kell nézniük, megéri-e bankkártyaterminált üzemeltetniük, vagy inkább más elektronikus fizetési lehetőség lenne számukra kedvezőbb. Egyszerű példával élve, az egyik legelterjedtebb független terminál a SUMup nulla forint bérleti díjat kér, de 1,95 százalék díjat levon minden vásárlás után.
Ha valaki valamelyik banknál igényel terminált, akkor attól függően fizetnek a vevők a tranzakciók után, hogy milyen típusú kártyával használták a terminált. Ezek alapján egyes kártyák után fix rendszerhasználati díjat (kártyánként például 5 forint), és tranzakciós díjat kell fizetni (például 0,13%-ot). Ha a bankkártyaterminál mellett teszi le a voksát a kereskedő, szolgáltató, akkor érdemes több helyről is ajánlatot kérnie. A fogyasztóknak természetesen a bankkártyás fizetés a legkényelmesebb.
2) Azonnali átutalás
Ha valaki nem szeretne bankkártyaterminált üzemeltetni, akkor lehetővé kell tenni, hogy a vevő azonnali átutalással tudja rendezni a díjat. Februárban indult el az Azonnali Fizeti Rendszer (AFR), azaz az utalások nem 24 óra alatt, hanem pár másodperc múlva megérkeznek a kedvezményezett számlájára, hétvégén is! Ez alapján pedig lehetővé kell tenni a vevőknek, hogy az ő döntésük alapján akár azonnali utalással, és ne készpénzzel fizessenek.
Ezt segítheti a számlára tehető QR kód. A mobilfizetés egyik formája, hogy az ügyfél a számlalevélen szereplő, a tranzakció adatait tartalmazó QR-kódot okostelefonjával lefényképezve egyenlíti ki a számla összegét. Ez azért nagyon jó, mert nem lehet elrontani a művelete, például úgy, hogy, félreütik a bankszámlaszámot. Természetesen megoldható az is, hogy a számlán lévő adatokat a vevő a telefonján bepötyögve utalja át.
Az elektronikus rendszer célja nem csak a vevők kényelmének előtérbe helyezése, hanem természetesen a „fekete pénzek” háttérbe szorítása. Ezt azonban csak úgy fogják elérni, ha ellenőrzik is a kereskedelmi cégeket. Volt már arra példa, hogy a kereskedőnél volt bankkártyaterminál, de kiírták, hogy „a rendszer nem működik”, a „készülék meghibásodott”, és úgy tűnt, ezt hónapok alatt sem tudták orvosolni.
Arra is van példa, hogy a kereskedő, szolgáltató egyszerűen megmondja, hogy ne fizessünk bankkártyával, és elküld a közeli automatához. Mint fogyasztó azért remélem, hogy nyáron már ki lehet menni a strandra úgy egy okos órával vagy egy bankkártyával, hogy nem kell készpénzt vinni, és éhen sem maradunk a sok „meghibásodott” bankkártyaterminál miatt.
Forrás: adozona.hu
